Életmentő szelfi

Egy kedves, vicces, feelgood filmesposztot írtam épp az imént, és arról gondolkodtam, hogy milyen sok visszajelzés jön a blog kapcsán, és hogy mennyire jár nektek, olvasóknak a rendszeres, jó tartalom, és kevesebb lánctalp. De ekkor beesett egy hír, és bocsánat, de megint fel kell húznom a lánctalpat.

A hír: egy amerikai nő azt tette, amit emberek milliói nap mint nap: készített magáról egy szelfit, és feltolta a Facebookra. Csak éppen ő ezt azt követően tette, hogy a férje véresre verte – merthogy egy másik (!) férfival(!) beszélt telefonon – , majd nem engedte felhívni a 911-et. “Please help, anyone” – azaz kb. “valaki segítsen, könyörgöm”, így a képaláírás. Nem teszem be ide a képet, mert elég felzaklató, ITT megnézhető.

Bombázza az agyunkat a média elég rendesen, semmire nem kapjuk már fel a fejünket, de ez egészen megrendített. A családon belüli erőszak leggonoszabb aspektusa éppen a szégyen: az áldozat nem mer segítséget kérni, a család, az ismerősök, a hatóság, a világ reakcióitól való – sajnos sokszor jogos – félelmében. /Villámsebességgel érkezett meg az első áldozathibáztató komment az Independent Facebook-posztjához is, hányinger./ Ebben a nőben vagy még nem fejlődött ki ez a szégyen (ha ez volt az első eset, ami kevéssé hihető), vagy az életösztön végre felülkerekedett (a kétségbeesett üzenet inkább ezt valószínűsíti). Akárhogy is, Susann Stacy segítséget kért és kapott, egy ismerőse értesítette a hatóságokat, és apu máris az amerikai büntetés-végrehajtás kényelmét élvezi – nos igen, az USA ezügyben vastagon megelőzi az európai törvénykezést, pláne a nem létező hazait.

Nem kezdem el sorolni a Stockholm-szindróma tüneteit és okait, nem megyek bele az áldozathibáztatás mikéntjébe és miértjébe, nem kezdek el érvelni az egyenlőtlenség, a nőgyűlölet és a családon belüli erőszak kapcsán – megteszik ezt nálam sokkal jobb, hozzáértő, tematikus honi blogok. Csak felhívnám a figyelmet a kegyelemnek erre a csodás, ritka (!) esetére, amint e történet tényezőinek összjátéka spórolt egy újabb családon belüli erőszakból fakadó tragédiát a világnak.

Ami létrejött volna, ha:
– nincs a bántalmazott lélekjelenléte
– a nő ismerősei körében győz a nyugati, nagyvárosi felelősség-megoszlás – “áh, ez nem tartozik rám! majd valaki más biztos hív segítséget!”
– a hatóság nem reagál időben, a megfelelő törvényi háttérrel megtámogatva ugye.
– nincs a közösségi média és a hálózati társadalom nyilvánvaló ereje.

Szóval én most nem is akarok tanulságot, meg nagy szavakat, csak örülök, hogy ilyen is lehet a végkimenetel.

Lezárásképpen pedig íme, a világ legjobb, magyar, családon belüli erőszak ellen állást foglaló társadalmi célú hirdetése: Sós Bálint – Háztartási balesetek

NANE PSA ‘incidents’ / ‘Háztartási balesetek’ from Bálint D. Sós on Vimeo.

Reklámok