Kettesben töltjük a Szilveszter estét, a begyulladt-a-koponyámon-belül-mindenem kórságom meg én, a leltározós-nosztalgikus alaphangulatot nem bombázza szét a bulikába készülődés terhe. A hosszú kiesés felett érzett bűntudatba belepirulva, íme az év legjei – trendi “csak-a-szépre-emlékezem” jelleggel.
Hónap: 2013 december
Gasztronómiai alapismeretek
Achtung-achtung, történelmi pillanat: az első vers a kommédiáson
Két punci és egy Arany Pálma
Nagyon vártam, és nagy küzdelmek árán végre megszereztem és megnéztem az idei Arany Pálma-díjas Adéle élete 1-2. fejezet című filmet. Elfogult vagyok a téma iránt, én, a heteróként ugyan kissé hiteltelen, de azért harcos melegjogvédő megélhetési szájtépő, így aztán nagyon akartam szeretni ezt a filmet. És szerettem is, de… nyehhh. Jó, az okosok ott Cannes-ban nyilván jobban tudják, de nem azért szerettem, mert annyira jó film.
A befogadás kultúrája
Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.
PéldaképPontok – Pálferi
Most hallom: Prima Primissima közönségdíjas lett az atlétából lett papból lett mentálhigiénés tanácsadóból lett tömegek lelki iránytűjéből lett Pálferi. A legutóbbi PéldaképPontok-poszt flirty fangirl felhangja most elmarad, ez itt most a derűs tisztelet hangján szól.
Amikor a pénz ízléstelenséggel párosul
Az a Medveczky Ilona, a Havasi Balázs, a Hajdú Péter, az Operabál – és a végtelenségig bővíthető sorba épp most állt be egy vadonatúj jelenség: a luxus-nyomornegyed. Elmegyek egy B6-ért, aztán folytatom.
Tényleg szép új világ: a sharing economy
Mióta – óh balsors – nincs diákigazolványom, azóta könnyes búcsút vettem a tüdümm-tüdümm ringatásától, a takataka pergőjétől, a tű-rürü-rű-rürü-rűű trillájától: leszoktam a vonatozásról. Azóta telekocsizok. Ami pedig a legokosabb találmány a közlekedés történetében úgy nagyjából a mágnesvasút óta. Nem csak szolgáltatás: szemlélet. És ez a szemlélet az, ami miatt én csillogó szemmel hirdetem a telekocsizást mindenkinek. Avagy éljen a sharing economy!
Ember a vízben
Jelzésszintű poszt lesz ez itten, mely kézzel-lábbal integet, szirénáz, s minden létezhető eszközzel jelzi: nem tűnt el a blogger. Csak egy kicsit lenyomódott a víz alá. De “szeméből is látszik, hogy csak álmos ő, de nem beteg.”
Kommédiás 