“25 éves vagyok. Képzett, értelmiségi, libertariánus. Jól keresek. A barátaim sorra elhagyják az országot. Pár éven belül én is így teszek.” Egy barátom vendégposztja következik, amellyel – megrendítő mennyire – mélységesen egyetértek.
Címke: hogyisvanez
Kussolgatunk, sunnyogunk?
Arra azért lett volna egy komolyabb összegem, hogy a mainstream tömegmédia (értsd: országosan fogható tévé- és rádióadók) jótékonyan hallgat majd híradásaiban az Origo-sztoriról.
Muszáj beszélni az Origóról
Nem működik jól az az ország, amiben ilyen a média.
Cuncipozitív
Viszket nekem ez a Facebook-mém. Tudod, ez a cunci, hogy lepjük meg egymást. Ugyan otthon, Szabolcsban, ha valami viszket, mindig azt mondják: nem vakarni kell, hanem mosni, de mivel se le- se elmosni nem tudom, így jobb híján mégis: megvakarom. Gyere, felbosszantalak, de lesz benne sok vattacukor!
Értsd jól
Olvasom csakazolvassa bejegyzését és nem értem: hogy lehet nem érteni, hogy lehet félreérteni, hogy lehet olyat érteni bele az eredeti posztba, ami benne se volt. Holott Éva aztán olyan pontosan, olyan szikár tisztasággal fogalmaz, az irodalom rozsdamentes acélpengéje. Hogy lehet azt nem érteni? Pedig tapasztalom én is, itt, kicsiben.
A Disney nem hímsoviniszta többé
Az úgy volt, hogy megnéztem a Frozent. Itthon a hányingerkeltő Jégvarázs címet kapta, és minthogy nehezen viselem az émelygést, maradnék az eredeti címnél. Tehát Frozen kritika, avagy a Disney emancipálódásának hiteles története.
Nem vagyunk szépek IV. – A bikini bridge átverés
Fel fogom írni achievementnek a LinkedInre, mert az a bloggernek vastagon az, hogy sikerül tematizálni a blogot. Láthatóan beégett az olvasókból álló mikroköztudatba, hogy a Kommédiás blog az, ahol kinyílik a vállról indítható a zsebben, amikor kollektív testkép-elvárásokról van szó. Nem először kapok feldolgozásra érdemes kontentet a Nem vagyunk szépek sorozathoz – van már anyag a következő 3 részhez – az aktuális közösségi flame meg legalább 8-10 embertől érkezett meg hozzám. Hát akkor stílszerűen: csontozzuk ki. Avagy mi az a bikini bridge?
Két punci és egy Arany Pálma
Nagyon vártam, és nagy küzdelmek árán végre megszereztem és megnéztem az idei Arany Pálma-díjas Adéle élete 1-2. fejezet című filmet. Elfogult vagyok a téma iránt, én, a heteróként ugyan kissé hiteltelen, de azért harcos melegjogvédő megélhetési szájtépő, így aztán nagyon akartam szeretni ezt a filmet. És szerettem is, de… nyehhh. Jó, az okosok ott Cannes-ban nyilván jobban tudják, de nem azért szerettem, mert annyira jó film.
Tényleg szép új világ: a sharing economy
Mióta – óh balsors – nincs diákigazolványom, azóta könnyes búcsút vettem a tüdümm-tüdümm ringatásától, a takataka pergőjétől, a tű-rürü-rű-rürü-rűű trillájától: leszoktam a vonatozásról. Azóta telekocsizok. Ami pedig a legokosabb találmány a közlekedés történetében úgy nagyjából a mágnesvasút óta. Nem csak szolgáltatás: szemlélet. És ez a szemlélet az, ami miatt én csillogó szemmel hirdetem a telekocsizást mindenkinek. Avagy éljen a sharing economy!
Hol éri ez meg neked?
Kis esti önigazolás az önkéntességről.
Kommédiás 