…lehet olyat, mint ez a fotó. mik nem vannak, megihletett a buzzfeed.Érdemes továbbolvasni »

…lehet olyat, mint ez a fotó. mik nem vannak, megihletett a buzzfeed.Érdemes továbbolvasni »
Viszket nekem ez a Facebook-mém. Tudod, ez a cunci, hogy lepjük meg egymást. Ugyan otthon, Szabolcsban, ha valami viszket, mindig azt mondják: nem vakarni kell, hanem mosni, de mivel se le- se elmosni nem tudom, így jobb híján mégis: megvakarom. Gyere, felbosszantalak, de lesz benne sok vattacukor!
Olvasom csakazolvassa bejegyzését és nem értem: hogy lehet nem érteni, hogy lehet félreérteni, hogy lehet olyat érteni bele az eredeti posztba, ami benne se volt. Holott Éva aztán olyan pontosan, olyan szikár tisztasággal fogalmaz, az irodalom rozsdamentes acélpengéje. Hogy lehet azt nem érteni? Pedig tapasztalom én is, itt, kicsiben.
Egy kedves, vicces, feelgood filmesposztot írtam épp az imént, és arról gondolkodtam, hogy milyen sok visszajelzés jön a blog kapcsán, és hogy mennyire jár nektek, olvasóknak a rendszeres, jó tartalom, és kevesebb lánctalp. De ekkor beesett egy hír, és bocsánat, de megint fel kell húznom a lánctalpat.
Kis esti önigazolás az önkéntességről.
Én nem akartam ma posztolni, de tényleg. De aztán a téma keresztbe feküdt az információs szupersztrádámon. Kikerülhetetlen, mint a fekvőrendőr: PéldaképPontot kap Szirmai Gergely.Érdemes továbbolvasni »
Nem annak szántam, de egyre inkább sorozattá növekszik ez a téma. Plasztikai sebészet-related szépségeszmény-trendekkel sokkol ugyanis a heti hírtermés.
Nem kell a szememet megdicsérni, tudom, hogy csillog. Nem kell ecsetelni, hogy az én kvalitásaimmal micsoda távlatok, tudom, mer az anyukám mondta, hogy szép ügyesen össze tudok fogalmazni két egészséges mondatot, s ezzel még kormányszóvivő, topmenedzser, CEO is lehetnék, nemhogy multilevelmarketinges. Nem leszek, hagyjál, nem akarlak megbántani, és ha forszírozod, meg foglak. Mondjuk lehet, már azzal is, ha tovább olvasol. Én szóltam előre. Érdemes továbbolvasni »
In medias res megkezdem ezt a régi-új lapot íráskényszerem végtelen oldalszámú jegyzetfüzetében.
Régi, mert a blog maga már három éve megvan, és új, mert most újrakezdem.* Anno a tökéletesen haszontalan szép emlékű információmenedzsment című egyetemi kurzusunkon (máig nem tudnám elmondani, miről szólt a tantárgy) volt feladat regisztrálni egy “szakmai” (muhaha) blogot, és írni bele pár értékelhető bejegyzést. Akkor az oldal kemény tizenegy bejegyzést élt meg, főként fészbuk-jelenségekre és a Kreatív hírlevél híreire reagáló tartalmakkal. Most újraindítom, a miértekhez meg a hogyantovábbhoz olvass tovább.