Nagyon vártam, és nagy küzdelmek árán végre megszereztem és megnéztem az idei Arany Pálma-díjas Adéle élete 1-2. fejezet című filmet. Elfogult vagyok a téma iránt, én, a heteróként ugyan kissé hiteltelen, de azért harcos melegjogvédő megélhetési szájtépő, így aztán nagyon akartam szeretni ezt a filmet. És szerettem is, de… nyehhh. Jó, az okosok ott Cannes-ban nyilván jobban tudják, de nem azért szerettem, mert annyira jó film.
Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.
Most hallom: Prima Primissima közönségdíjas lett az atlétából lett papból lett mentálhigiénés tanácsadóból lett tömegek lelki iránytűjéből lett Pálferi. A legutóbbi PéldaképPontok-poszt flirty fangirl felhangja most elmarad, ez itt most a derűs tisztelet hangján szól.
Életvezetési ismeretek kurzusunk mai gyakorlati workshopjának címe “Hogyan olvasszuk le a bugyit intellektusukra büszke leányokról?”
Én nem akartam ma posztolni, de tényleg. De aztán a téma keresztbe feküdt az információs szupersztrádámon. Kikerülhetetlen, mint a fekvőrendőr: PéldaképPontot kap Szirmai Gergely.Érdemes továbbolvasni »
Lánctalpas volt az előző poszt, kellett is egy nap blog nélkül, hogy kipihenjem. Így aztán, a hangulati egyensúlyt helyreállítandó ma kíméletes téma, filmes poszt a feelgood jegyében, avagy a kedvenc táncos filmjeim.
Én csak egy egészen picike kultúrsznob vagyok, igazán. Nem jártam elitiskolába, nincs is itthon Encyclopaedia Britannica, nem hegedültem Bachot, nincs is komolyzenei műveltségem, a rideg, idegen kortárs magyar szépirodalmat csak félve kerülgetem, belga freestyle jazz-zongoristáknál sokkal jobban érdekel a mai magyar alternatív rockzene. Szóval az elitista kultúrsznob az nem ilyen. De azért amikor a ponyvát irodalomnak, a giccset festészetnek, zenének, színháznak nevezik, olyankor kibiztosítódik a vállrólindítható a zsebemben. Ismerkedjünk új fogalmakkal: mi az a midcult?
