Két punci és egy Arany Pálma

Nagyon vártam, és nagy küzdelmek árán végre megszereztem és megnéztem az idei Arany Pálma-díjas Adéle élete 1-2. fejezet című filmet. Elfogult vagyok a téma iránt, én, a heteróként ugyan kissé hiteltelen, de azért harcos melegjogvédő megélhetési szájtépő, így aztán nagyon akartam szeretni ezt a filmet. És szerettem is, de… nyehhh. Jó, az okosok ott Cannes-ban nyilván jobban tudják, de nem azért szerettem, mert annyira jó film.

Érdemes továbbolvasni »

Reklámok

A befogadás kultúrája

Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.

Érdemes továbbolvasni »

Kollektív kultúrmétely: a midcult

Én csak egy egészen picike kultúrsznob vagyok, igazán. Nem jártam elitiskolába, nincs is itthon Encyclopaedia Britannica, nem hegedültem Bachot, nincs is komolyzenei műveltségem, a rideg, idegen kortárs magyar szépirodalmat csak félve kerülgetem, belga freestyle jazz-zongoristáknál sokkal jobban érdekel a mai magyar alternatív rockzene. Szóval az elitista kultúrsznob az nem ilyen. De azért amikor a ponyvát irodalomnak, a giccset festészetnek, zenének, színháznak nevezik, olyankor kibiztosítódik a vállrólindítható a zsebemben. Ismerkedjünk új fogalmakkal: mi az a midcult?

Érdemes továbbolvasni »