Az én generációm Trianonja

“25 éves vagyok. Képzett, értelmiségi, libertariánus. Jól keresek. A barátaim sorra elhagyják az országot. Pár éven belül én is így teszek.” Egy barátom vendégposztja következik, amellyel – megrendítő mennyire – mélységesen egyetértek.

Érdemes továbbolvasni »

Reklámok

Kussolgatunk, sunnyogunk?

Arra azért lett volna egy komolyabb összegem, hogy a mainstream tömegmédia (értsd: országosan fogható tévé- és rádióadók) jótékonyan hallgat majd híradásaiban az Origo-sztoriról.

Érdemes továbbolvasni »

Boston margójára

Futók.
A legbékésebb embertípus, akik között a versenyszellem ereje sosem haladhatja meg a sportszerűség erejét, ahol a leggyengébb is végigcsinálja, mert magával húzzák a többiek. A felfelé, előre törekvés mélységesmély szimbóluma.
A futóversenyek, amelyek miatt kizárják a belvárosokból a koszosbüdös autókat, végre, egy kicsikét. Egyáltalán: a maratoni gondolat. A hírvivés, az üzenetet fontossága. És akik várják a hírt, a célba érkezőket. Nyolcéves gyerekek például.

10 érv Magyarország mellett – populizmus – magyar szabadfordítás

Itt van ugye ez a kínos dolog ezzel a félmillió “kitántorgott” honfitársunkkal (erről az egyetlen szóról is tudnék kilométereket írni, de ezt egyelőre halasztom). Mármint hogy egyáltalán vannak. Merugye ki az a féleszű, aki itt hagyja ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt? Ezt az ígéretek földjét? Az értékeknek eme Eldorádóját? (vagy Atlantisz? nevermind.) És ha már elment innen bárki is, hogyhogy nem menekül haza egy hónap múltán az anyaország puha, meleg, szilikonmentes, ölelő kebelére? Érthetetlen. Minthogy egész biztosan kizárólag valami félreértés lehet a dolog hátterében, így gondoskodó cáratyuskánk államvezetésünk összegyűjtötte, és szeretetteljes feddéssel hangjában – “kiiis buuutuskák!” -, megfelelően érthető szintre konvertálva elkóborolt báránykái elé tárta mindazokat a teljesen egyértelmű érveket, amelyek a hazatántorgás mellett szólnak.Érdemes továbbolvasni »