“25 éves vagyok. Képzett, értelmiségi, libertariánus. Jól keresek. A barátaim sorra elhagyják az országot. Pár éven belül én is így teszek.” Egy barátom vendégposztja következik, amellyel – megrendítő mennyire – mélységesen egyetértek.
Címke: populizmus
Kussolgatunk, sunnyogunk?
Arra azért lett volna egy komolyabb összegem, hogy a mainstream tömegmédia (értsd: országosan fogható tévé- és rádióadók) jótékonyan hallgat majd híradásaiban az Origo-sztoriról.
Stephen Fry – Out there
Imígyen szóla. Én sem szeretem a szót, és igen, valami ilyesmi miatt. Viszont praktikus és nincs jobb helyette, szóval használni vagyok kénytelen. Ma filmezünk, és közben látókört tágítunk. Tágítunk. Höhö.
Frei Tamás – 2015
Politikai filozófia, maffia és légió, pénz- és kisemberek, kultúra és adatdömping. Könyves poszt és hype-vadászat egy posztban. Hatékonyság, kollégák, hatékonyság.
Jupiter, kisökör, kátyúk, bőrradír
Bájos azért ez a Cári Menyegző, és nagyon sokat mond el az országról. Hogy ez belefér, mehet, teljesen legitim, felkapjuk talán a fejünket, de már rég nem csodálkozunk, hisz így megy ez. Érdemes továbbolvasni »
Boston margójára
Futók.
A legbékésebb embertípus, akik között a versenyszellem ereje sosem haladhatja meg a sportszerűség erejét, ahol a leggyengébb is végigcsinálja, mert magával húzzák a többiek. A felfelé, előre törekvés mélységesmély szimbóluma.
A futóversenyek, amelyek miatt kizárják a belvárosokból a koszosbüdös autókat, végre, egy kicsikét. Egyáltalán: a maratoni gondolat. A hírvivés, az üzenetet fontossága. És akik várják a hírt, a célba érkezőket. Nyolcéves gyerekek például.
10 érv Magyarország mellett – populizmus – magyar szabadfordítás
Itt van ugye ez a kínos dolog ezzel a félmillió “kitántorgott” honfitársunkkal (erről az egyetlen szóról is tudnék kilométereket írni, de ezt egyelőre halasztom). Mármint hogy egyáltalán vannak. Merugye ki az a féleszű, aki itt hagyja ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt? Ezt az ígéretek földjét? Az értékeknek eme Eldorádóját? (vagy Atlantisz? nevermind.) És ha már elment innen bárki is, hogyhogy nem menekül haza egy hónap múltán az anyaország puha, meleg, szilikonmentes, ölelő kebelére? Érthetetlen. Minthogy egész biztosan kizárólag valami félreértés lehet a dolog hátterében, így gondoskodó cáratyuskánk államvezetésünk összegyűjtötte, és szeretetteljes feddéssel hangjában – “kiiis buuutuskák!” -, megfelelően érthető szintre konvertálva elkóborolt báránykái elé tárta mindazokat a teljesen egyértelmű érveket, amelyek a hazatántorgás mellett szólnak.Érdemes továbbolvasni »
Kommédiás 