Értsd jól

Olvasom csakazolvassa bejegyzését és nem értem: hogy lehet nem érteni, hogy lehet félreérteni, hogy lehet olyat érteni bele az eredeti posztba, ami benne se volt. Holott Éva aztán olyan pontosan, olyan szikár tisztasággal fogalmaz, az irodalom rozsdamentes acélpengéje. Hogy lehet azt nem érteni? Pedig tapasztalom én is, itt, kicsiben.

Érdemes továbbolvasni »

Reklámok

Best of 2013

Kettesben töltjük a Szilveszter estét, a begyulladt-a-koponyámon-belül-mindenem kórságom meg én, a leltározós-nosztalgikus alaphangulatot nem bombázza szét a bulikába készülődés terhe. A hosszú kiesés felett érzett bűntudatba belepirulva, íme az év legjei – trendi “csak-a-szépre-emlékezem” jelleggel.

Érdemes továbbolvasni »

A befogadás kultúrája

Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.

Érdemes továbbolvasni »

Tényleg szép új világ: a sharing economy

Mióta – óh balsors – nincs diákigazolványom, azóta könnyes búcsút vettem a tüdümm-tüdümm ringatásától, a takataka pergőjétől, a tű-rürü-rű-rürü-rűű trillájától: leszoktam a vonatozásról. Azóta telekocsizok. Ami pedig a legokosabb találmány a közlekedés történetében úgy nagyjából a mágnesvasút óta. Nem csak szolgáltatás: szemlélet. És ez a szemlélet az, ami miatt én csillogó szemmel hirdetem a telekocsizást mindenkinek. Avagy éljen a sharing economy!

Érdemes továbbolvasni »