Olvasom csakazolvassa bejegyzését és nem értem: hogy lehet nem érteni, hogy lehet félreérteni, hogy lehet olyat érteni bele az eredeti posztba, ami benne se volt. Holott Éva aztán olyan pontosan, olyan szikár tisztasággal fogalmaz, az irodalom rozsdamentes acélpengéje. Hogy lehet azt nem érteni? Pedig tapasztalom én is, itt, kicsiben.
Címke: fanatizmusaim
Best of 2013
Kettesben töltjük a Szilveszter estét, a begyulladt-a-koponyámon-belül-mindenem kórságom meg én, a leltározós-nosztalgikus alaphangulatot nem bombázza szét a bulikába készülődés terhe. A hosszú kiesés felett érzett bűntudatba belepirulva, íme az év legjei – trendi “csak-a-szépre-emlékezem” jelleggel.
A befogadás kultúrája
Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.
Tényleg szép új világ: a sharing economy
Mióta – óh balsors – nincs diákigazolványom, azóta könnyes búcsút vettem a tüdümm-tüdümm ringatásától, a takataka pergőjétől, a tű-rürü-rű-rürü-rűű trillájától: leszoktam a vonatozásról. Azóta telekocsizok. Ami pedig a legokosabb találmány a közlekedés történetében úgy nagyjából a mágnesvasút óta. Nem csak szolgáltatás: szemlélet. És ez a szemlélet az, ami miatt én csillogó szemmel hirdetem a telekocsizást mindenkinek. Avagy éljen a sharing economy!
Útmutató okos lányokhoz
Életvezetési ismeretek kurzusunk mai gyakorlati workshopjának címe “Hogyan olvasszuk le a bugyit intellektusukra büszke leányokról?”
Ki gépen száll fölébe
Torlódik a tematika, hát milyen content manager az ilyen? Megírom tegnap azt a nosztalgiából font lokálpatrióta mézesmadzagot. Erre ma jön, és megtámogatja a legfrissebb viral content. Nem gondolod, hogy majd pont én nem osztom meg.
PéldaképPontok – Szirmai Gergely
Én nem akartam ma posztolni, de tényleg. De aztán a téma keresztbe feküdt az információs szupersztrádámon. Kikerülhetetlen, mint a fekvőrendőr: PéldaképPontot kap Szirmai Gergely.Érdemes továbbolvasni »
A legjobb táncos filmek
Lánctalpas volt az előző poszt, kellett is egy nap blog nélkül, hogy kipihenjem. Így aztán, a hangulati egyensúlyt helyreállítandó ma kíméletes téma, filmes poszt a feelgood jegyében, avagy a kedvenc táncos filmjeim.
PéldaképPontok – Likó Marcell
Ez a faszi egy beteg állat zseni istenadta őstehetség költő atomvillanás mineknevezzelek. Hát milyen sorai vannak már? Már egy ideje érik bennem, de ma ténylegesen PéldaképPontot kap Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembertelensége.
Stephen Fry – Out there
Imígyen szóla. Én sem szeretem a szót, és igen, valami ilyesmi miatt. Viszont praktikus és nincs jobb helyette, szóval használni vagyok kénytelen. Ma filmezünk, és közben látókört tágítunk. Tágítunk. Höhö.
Kommédiás 