Kussolgatunk, sunnyogunk?

Arra azért lett volna egy komolyabb összegem, hogy a mainstream tömegmédia (értsd: országosan fogható tévé- és rádióadók) jótékonyan hallgat majd híradásaiban az Origo-sztoriról.

Van itt egy aggasztó jelenség megint. Nyílik a szakadék az offline és az online média, és a két médiatípus fogyasztóinak valóságai között. Oda kell figyelni, mert te, aki ezt olvasod, ugyanúgy a neten élsz (ha eltérő mértékben is), mint én, meg valószínűleg kortárs- és referenciacsoportod tagjai. Elsősorban innen, vagy legalábbis innen is tájékozódsz, és kommentbetiltásról szóló hírek (ez megvan?) ide, fájlcserélő-bezárások, politikai-vallási indokból elkövetett, egyébként mélyen jogellenes webkorlátozások (Kína, Észak-Korea, egyes arab országok) oda, az internet még mindig meglehetősen szabad terep, a világi nagy marhaságok mellett az eszmék és missziók terjesztésének legjobb eszköze, az ellenállás és a szamizdat legújabb kori megfelelője.

Magritte-La-trahison-de-image
René Magritte: A képek árulása

Mégis: nem kell kimozdulni az állítólag demokratikus berendezkedésű állítólag európai államokból, hogy rajtakapjuk, amint elválik a weben terjedő információ a tömegmédiában (ismét mondom, ezen a tévét és rádiót értem) terjedőktől. Mondjuk a saját országunkból sem kell kimozdulni. Emlékezzünk vissza pl. a tavaly március idusán történt hidegbetörésre, amikor az ország nyugati fele kis túlzással az autópályák hófalaiban ragadva töltött néhány (mondjuk húsz vagy negyven) nem éppen kellemes órát, az internet népe meg ezen forgott álló nap, segítség szerveződött, ment a flame, amiért nincs hivatalos lépés, és közben elérhető eszközeivel ki-ki tette, amit tudott, hogy segítsen. Majd visítva röhögött az elhíresült sms-eken és a szánalmasan inkompetens hatóságokon. Mi jött le ebből a tévé- és rádióhíradókban? Segítek: semmi. Kb. annyi, hogy volt egy kis hó, de a hős katasztrófavédelem felkészülten kezelt mindent, nincs itt semmi látnivaló. Én meg mesélem telefonban az internettel nem rendelkező anyukámnak, hogy ugye nem veszed be ezt a maszlagot.

Tudnék még pár példát hozni, de maradjunk a legfrissebbnél, a tegnapi Origo körüli felzúdulásról, az ezres nagyságrendű tüntetésről a három legnépszerűbb országos lefedettségű tévéadó közül kettő – including közmédia – híradásában egy elárvult szó nem hangzott el. Végülis kit érdekel egy országos hatású sajtóbotrány tényleg. Volt helyette hurráoptimista rezsicsökkentés, EU-savazás, devizahitelesek, kazah testvéreink. Némi meghatásretorika, ezen meghalsz: Zenélő biciklit kapott a kislány a rezsimegtakarításból. Nyüszítek 😀 Továbbá rovarokról szóló hírek, meztelenül kolbászoló (badumm-tss) pacák, elborzasztásretorika. Szóval én már délután elmeséltem anyukámnak a tüntetést, mert tudtam, hogy a hírekben nem fogja hallani. Végül is nem baj ez, hiszen a médiaüzenetek egyáltalán nem formálják a közbeszédet, s mint ilyen a minket körülvevő világról alkotott valóságképünket. Ja de.  És az sem gond, hogy a fogyasztott médiatípusok és -üzenetek (ti. offline vs. online) újabb törésvonalat képeznek, amelyek mentén a társadalmunk polarizálódhat, ha úgy tetszik, kettészakadhat, az sem gond, hisz most egyáltalán nincs szekértáborokba szerveződve az ország. Ja de.

Reklámok