rossz vers az újságírószakmáról (pedig annyira tök mást kéne írnom)

mozgalmi láz kéne, anélkül híres nem leszek
még egy politikus se tudja a nevemet
és tudom, hogy fontos, de nyomozza más
hogy lop-e és mennyit mondjuk dajcstamás
halál vicces, hogy a véleményért
dühödt bunkóknak jár a hírnév
sebészkés metszése helyett
mocskolódnak (mint) részegesek
és az úgynevezett szakma
– férfiklub öröktől fogva –
szerint dolgom a smink meg a receptek
hacsak pszeudó-péniszt nem növesztek
míg fiúsított firkászleányként
épphogy csak nem állva pisálnék
(vagy princípiumom gyakorolva
minősüljek át hírigazgatóba?)
nekimenésből lehet szólni csak
csinálva kanapé- s fülkeforradalmakat
dühöng itt mind és faszméreget
messze rég elfelejtve a szöveget
az osirist tudná bár olyan jól
mint ahány pletykát az ellenlábasokról
és akkor a lényegről még nem is beszélek
mert ez csak a szakma, nem az élet
és ne hidd, hogy nem munkál bennem is a méreg
mikor az utcán szemmel megkefélnek
és nem ütném, aki szerint ez bók és ajándék
de azért én mégis inkább csak írnék

meg sem közelítve Gőbölyöst, Adyt,
csak néhány éleset, erőset, igazit.