Mindegy a gyertya, a legörbülő szájú emotikonok, meg a magyar web felháborító ostobaságainak csúcsait ostromló gyertyalángponthu. Ha életében nem volt elég fontos, halála után már kapálózhatsz, ahogy akarsz.

Szerencsés vagyok, nekem csak egy halottam van. Négy sírhoz járunk ki a temetőbe, de abból három számomra idegen, arctalan, családi történetekből is alig ismert emberek nyughelye. Egy sírkő alatt fekszik csak olyan test, amely életében fontos volt nekem. És lám, mégis, stigma-halála előtt két évig nem is láttam – mert másfele tartottak az életek, mert a körülmények, a satöbbi… de valójában az érveim nem állják meg a helyüket. Nagyon szerettem őt, nagyon akartam ismerni őt, de annyira mégsem volt fontos, hogy ezt a felháborítóan sok két évet ne engedjem megszületni köztünk. Ez az én lelkiismeretem benőtt szőrtüszője marad mostmár, mert már mindegy. Szeretni valakit – fúj de közhelyes gondolat – csak életében lehet.