Miért a téma? Egyrészt mert a szűk baráti körömben most jön az első, és ez egészen hihetetlen, új minőségeket sejtet, nem is értem. Másrészt mert agyhalál közeli fáradt vagyok, és megkértem egy barátomat, hogy mondjon témát – ez volt az első ötlete. Vázlatos gondolatébresztő poszt következik a teljesség igénye nélkül: miket tanítok majd meg a gyerekemnek?

– Hogy a mesék sokkal jobbak, ha maga képzeli el, mert a képzelete nem fér bele kékes fénnyel világító lapos dobozokba.
– Hogy minden könyv egy mese. A Csipkerózsika is, de Az idő rövid története is.
– Hogy minden könyv egy világ, egy utazás. Hogy bejártam képzeletben a Szaharától Szentpétervárig a Földet, és jobb volt, mint egy fantáziátlan ólinklúziv Görögbe’.
– Olvasni, még iskola előtt, mert nem tudnak olvasni tanítani sehol. Arra márpedig szüksége lesz, lásd előző két pont.
– Használni a kezeit. Nagyon ügyes eszköz, csak el van hanyagolva.
– Hogy télen a hó porcukor, nyáron a homok.
– Hogy a legjobb játszópajtása élete végéig önmaga lesz.
– Hogy teremteni jó.
– Hogy a menő gyerekek legnagyobb része szánalmas felnőtt lesz, ergo nem baj, ha nem menő.
– Biciklizni. (Nem mint engem tizenkilenc évesen, hogy azóta is halálfélelmem legyen kétkeréken.)
– Úszni. (Lásd előző pont.)
– Hogy számít a véleménye, meg a vágyai – de nem csak az övéi, és a jófej anyukák akkor készülnek, amikor arra az egy órára tényleg békén hagyják. Hogy anya, apa nem gép, nem csicska.
– Hogy a bizalom adott, de eljátszható, és visszaszerezhető.
– Hogy nagyon érdekel minden, amit mond.
– Hogy bármit kérdezhet, érdemi választ fog kapni.
– Hogy a teste nem csereszabatos. A szíve pláne. De azért használni mégis muszáj.
– Hogy nem az esküvője lesz élete legboldogabb napja (Ez nem saját, a csakazolvassán volt komment, azóta fejben tartva nagy hálával.)
– Hogy a szerelem csak egy dolog, és bármilyen hatalmas, nem kell mindenáron. Lelki terrorért, méltatlanságért, bántalmazásért cserébe nem kell. Hogy az együttlevés nem kell csak a levésért, ha nincs meg az együtt (szintén másé, copyright Mirella).
– Hogy a szavaknak olyan ereje van, hogy belehalnak emberek. Hogy az igen igen, a nem nem, a halál halál, a szeretlek nem jár kétpercenként, kényeskedve kiejtve meg éppenséggel érvénytelen.

– Hogy csodálatos és szeretem. Soha, senkinek nem mondták elégszer.
– …
– …
– … ∞

Te mit szeretnél megtanítani?