Ez a faszi egy beteg állat zseni istenadta őstehetség költő atomvillanás  mineknevezzelek. Hát milyen sorai vannak már? Már egy ideje érik bennem, de ma ténylegesen PéldaképPontot kap Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembertelensége.

Nem néztem utána különösebben, hogy az ő élete hogy alakult – nem is nagyon tudnék, nem az a tipikus szénné interjúzott, kilométeres Wikipédia szócikkekben istenített ideális rocksztár – meg azt sem tudom, hogy az általa megénekelt képek valós élményből táplálkoznak-e, nincs bennem ilyen álszent szenvelgés, hogy mekkora híró, mert afrikai árvákat etet/lejött a heroinról/a nép egyszerű fia, satöbbi. Fogalmam nincs, ki ő, és jó eséllyel emberileg éppolyan esendő, mint a sarki Coop cunci cicafiúkája. De: aki ilyen szövegeket ír, az előtt én meghajtom a fejem, egyszersmind lécci, igyunk meg együtt egyszer egy két pohár üveg száraz vöröset.

Csak néhány szemelvény a kedvenceimből.

“Olajozottan duruzsolnak a létfenntartó gépek / automatikus mozgások hajtják az egészet” >> Űzött, tépett, nagyvárosi üdvözlet Rákosrendezőről. Vö. Gépszabadság.

“A zeneszám írója depressziós alak / szeret egyedül ülni, mert azt hiszi, megóvják a falak” >>Pacsi az öniróniáért, ugye iszunk még egyet? Szerintem is.
(További pacsi azért az általános szuperképességért, hogy ilyen felütésekkel képes elkezdeni csaknem az összes szöveget (lásd előző dal is, de tudnék még példát hozni)).

“Az óceán is hozzám ér, itt sós a víz, akár a vér, homokos strand és pálmafák: ezek sztereotípiák.” >> Há, milyen duma már ez? 😀 Kikacsint a rockzenész, én meg röhögök. (Miközben ritmusra verem a klaviatúrát, óriási zene ez.)

Közérdekű, nagyon fontos, prior kérdésre is választ keres a Marcell:
“Ha a gatyámba élvezek, hogy mondom latinul?”

“Unott arcú pultoslányok zárórára várva / porcicákkal együtt álmainkat söprik egy lapátra.” >> Ez így képileg megvan? Elképesztő.
Ill. ugyaninnen:
“Ez átüt az ingemen, tényleg én is elhiszem, / hogy az öröm megmarad, akár a folt a hón alatt
És a végén úgy válunk el, ahogy filmekben is kell: / a lányok sírjanak, s a férfiak kitartsanak” >> …nosigen. Ez nekem azért talált be, mert belelátok egy történetet. Átütött, de nem maradt meg, és a végén sírtam is.

A végére hagytam a komplett elmebajt, a legzsibbasztóbb szövegeket, a legbetegebb képeket, hát komolyan: ezek így hogy? Honnan? Mi történik a fejedben, amikor ilyen sorok esnek ki belőle, hogy:
“Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka, oldalszalonna / kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba”
meg
“A sarki henteshez betérek, kérem, darálja csak le a szívemet, mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket”

Köszönöm, tisztelt bíróság, nincs több kérdésem.