A legbetegebb filmek

Elképesztő tehetséggel futok bele a filmtörténet legkattantabb produktumaiba. Vonzom a hagymázas, pszichedelikus elmebajokat, lelki és szellemi torzulások történetét, és amilyen pihent vagyok, még tetszenek is. Filmes poszt a homlokközépig felvont szemöldökök jegyében: három a legbetegebb filmélményeim közül.

lapiel

A bőr, amelyben élek – La piel que habito (2011)

Pedro Almodóvar. Akár itt be is fejezhetném a film kattantságának körüljárását, mert ez a név magáért beszél – na de ebből nem él meg a blogger. Szóval. Most komolyan, egy ilyen kedélyes tündibündi fejben hogy lakhatnak ilyen mélységesen elvetemült történetek? Bármitől van, én is kérek. Sajnos bőven van még mit pótolnom a filmográfiájából, de bármit láttam tőle, mindegyiknél a rajongó csodálat érzése szkanderozott a fejemben a vörösen pulzáló WTF-felirattal. Mert a – nem mellesleg elképesztő gyönyörűen fényképezett – filmjei mindegyikében van egy olyan radioaktív  miazatyaúristentörténikitt??? faktor, amitől én kábé kapát-kaszát eleresztve head over heels odavagyok.

la piel que habito_sc1

A 2011-es A bőr, amelyben élek is hozza a szokásost, van itt minden, őrült zseni, gyászpszichózis több kiadásban, látens és teljesen egyértelmű perverziók, Stockholm-szindróma, bosszú, szex tigrisjelmezben. Problem?

 —————————————————————————————————————————————–

pianiste

A zongoratanárnő – La Pianiste – (2001)

Múlt héten futottam bele az IMDb random ajánlatai között – nem akarom tudni, miből számolta ki az algoritmus, hogy ez nekem való lesz. Kisült az agyam, komolyan, a harmadik percben állítottam meg először, hogy magamhoz térjek az első sokkból. És azután a film közben még néhányszor el kellett sétálnom egy pohár vízért, csak hogy lerángassam a homlokom közepére feltapadt szemöldökömet. Ez a film a szado-mazo anatómiája, milyen ötven árnyalat, te szerencsétlen, selyemnyakkendő, hogyne, hát nem. A lelki nyomorúságnak ebben a filmben nem ötven, de ötezer árnyalatát ismerjük meg, ezt a szintet nem gyógyítja holmi bociszemű bugyuta pillogás. Mérgező anya, mazochizmus, péniszirigység, kukkolás, kontrollmánia, pengék, ragacsos zsebkendők, elidegenített szexualitás, kábelek, latexálarc parlagon, szubmisszió, öncsonkítás. MIIIVAN? Nyilván zseniálisnak tartom amúgy, nem ajánlanám, ha nem így lenne (bár kismamák és széplelkek óvatosan), de soha többé nem fogom megnézni. Abszolút sokk.

További árnyalatokért meghallgatásra ajánlom a Puzsér-féle A hét mesterlövészét, mélységesen egyetértek. (Óvatosan, not safe for work)

—————————————————————————————————————————————–

lesamants

Bűnös szerelmesek – Les amants criminels (1999)

Tádám! Az abszolút csúcs beteg film. Puzsér Róbert szerint A zongoratanárnő a legbetegebb film a történelemben, na szerintem meg ez az. Nekem mérföldkő az életemben, egyébként pedig Jancsi és Juliska klasszikus története. Csak épp Juliska kissé nimfomániás, kissé vérszomjas, kissé kitekerte a személyiségét a jóléti unatkozás. Jancsi meg kicsit álmatagon tévelyeg a szexualitás ébredezésének félkómás ködében. Jancsi és Juliska eltéved az erdőben, csak éppen itt nem mézeskalács a kunyhó, csapóajtók felől gyanús dögszag árad, a vasorrú bába helyett sötét tekintetű vadász a bebörtönző. Vérfürdő és kádfürdetés, nyakörv és egy lábfej rezdüléséből megértett szexualitás, némi kannibalizmus, Stockholm-szindróma ismét, és soha többé nem fogsz ugyanúgy nézni a nyúlpaprikásra. A rendező pedig az a François Ozon, akinek épp most vetítik a mozik a Fiatal és gyönyörű című filmjét, melyre egyébként nyugodtan el lehet engem hívni, nem fogok tiltakozni.

Reklámok