Életvezetési ismeretek kurzusunk mai gyakorlati workshopjának címe “Hogyan olvasszuk le a bugyit intellektusukra büszke leányokról?”

Minden arc és megmondóemberkedés és pengeélű kreativitás és lefegyverző integrált tudás és szkepticizmus mögött jaj ha te tudnád az én romantikusságom szintjeit. Jaj ha te aztat belátnád, hogy én milyen megejtően oda tudok lenni egy szerelmi történetért. Hát én olyan betegesen romantikus vagyok, hogy azért utálom a Titanicot, mert megnézés után még öttől hét napig terjedő ideig részletes forgatókönyveket írok fejben arra, hogy hogyan kellett volna csinálni, hogy mindketten túléljék, megmeneküljenek és boldogan amíg meg nem. Nem merek példákat mondani az ir- és szürreális szentimentális fantazmagóriákra, amelyek lesből ugranak a tudatomra tizennyolc percenként néha. De én még ilyen romantikusat nem pipáltam, mint Mark Grist két napja publikált, azóta a viral contentté válás útján száguldozó videója. Avagy ha okos lányt akarsz felszedni – mármint olyan igazán okosat, mely értelmezésben okos nem egyenlő diplomással, ellenben az olvasottság, műveltség, függetlenség, tájékozottság, komplexitás, integrált tudás, összefüggések átlátása, kulturális beágyazottság és nyitottság, eredendő hajlam a kritikára és A Rend és rutinválaszok, a “mert így szoktuk” megkérdőjelezésére, a saját életénél kettővel magasabb szintek átfogó, globális szemlélete és a folyamatos, belső indíttatású önfejlesztés alapkövetelmény – akkor egy ilyen vallomással akár indíthatsz is. Avagy give that smart bitch spoken word poetry, smart bitches like spoken word poetry.

Definiálandó fogalom: spoken word poetry.

Magyar szakosok, javítsatok ki, ha tévedek, de tudtommal nincs erre bevált magyar kifejezés, így jobb híján ezt használva próbálom meg definiálni. A spoken word poetry egy művészeti formátum valahol a költészet és az előadóművészet határán. A slam poetry, a rap, a hip-hop szubkultúra inspirációja. Részletes leírásért javaslom elolvasásra a fent linkelt wikipédia szócikket, leginkább életszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy a spoken word poetryt úgy kell elképzelni, mint egy verses stand up comedyt/onspirációs-motivációs előadást. Merthogy a spoken word poetryt leginkább ez a két elem választja el a sima szavalástól: a humor és a motiváció. Na meg az, hogy a szavalás általában úgy néz ki, hogy adott X költő verse, amelyet Y olvasó interpretál és előad. Azaz – általában – nem a költő szaval. Valamint, és ez a fontosabb különbség: a spoken word verseket eleve úgy írják, hogy az szóbeli előadásra van szánva. Legelterjedtebb formájában történetmesélés, a klasszikus értelemben vett verseknél lényegesen szabadabb szerkezettel, a verstan szabályainak szabados értelmezésével, random, a mondanivaló fókuszpontjainak lehető legjobban megfelelő helyeken elhelyezett rímekkel. Ez a forma. A tartalom pedig bármi, ami a szerző-előadónak szívügye, állásfoglalás, gyakran tanmese tanulsággal, témától függően használt humorral és érzelmi skálával. Könnyen befogadható, szórakoztató, magával ragadó formája, dallamosságából adódó fülbemászó slágeressége, idézhetősége miatt politikai beszédekben meglehetősen népszerű – főleg az USÁ-ban, nekünk itthon be kell érnünk a tisztelthölgyeimésuraimkedvesbarátaimmal – és ugyanezen tulajdonságai miatt remekül működik megzenésítve vagy zenével kísérve.

Azaz lássuk, miből élünk: költészet, színház, nyelvi kreativitás, történetmesélés, állásfoglalás és zene. Tessék mondani, mégis melyik párhuzamos univerzumban, mely alternatív valóságban nem pattanna el ettől a csodálatos keveréktől bármely kultúrafüggő karotisza a gyönyörűségtől? Ez a műfaj olyan szellemi izgalomba hoz, hogy annak fokozása már csak némi mozgóképpel lehetséges…

…

…várjunk csak. Tim Minchin. Bakancslistás példakép. De most nem ő a téma, pedig az ő animációval megtámogatott spoken word performansza (szélsőséges szkeptikus tartalom alert!) a műfaj abszolút csúcsa.

De ma nem ő a téma, hanem Mark Grist és Girls Who Read című spoken word produkciója, avagy az Olvasó Nő alighanem kamu, ám ettől még elmondhatatlanul álomszerűen hangzó éltetése. Tessenek megnézni, és élvezni, segítségképpen alant a szöveg.

Girls Who Read by Mark Grist

“So, what do you go for in a girl?”
He crows, lifting a lager to his lips
He gestures where his mate sits
Downs his glass
“He prefers tits
I prefer ass.
What do you go for in a girl?”

Well, I don’t feel comfortable
The air left the room a long time ago
All eyes are on me
Well, if you must know

I’d like a girl who reads.
Yeah. Reads.
I’m not trying to call you a chauvinist
Cos I know you’re not alone in this
but…

I want a girl who reads
Who needs the written word
And who uses the added vocabulary
She gleans from novels and poetry
To hold lively conversation
In a range of social situations

I want a girl who reads
Who’s heart bleeds at the words of Graham Greene
Or even Heat magazine
Who’ll ties back her hair while reading Jane Eyre
and goes cover to cover with each waterstones three for two offer
but I want a girl who doesn’t stop there

I want a girl who reads
A girls who feeds her addiction for fiction
With unusual poems and plays
That she hunts out in crooked bookshops for days and days and days
She’ll sit addicted at breakfast, soaking up the back of the cornflakes box
And the info she gets from what she reads makes her a total fox
Because she’s interesting & unique
& her theories make me go weak at the knees

I want a girl who reads

A girl who’s eyes will analyse
The menu over dinner
Who’ll use what she learns to kick my ass in arguments
so she always ends the winner
But she’d still be sweet and she’d still be flirty
Cos she loves the classics and they’re pretty dirty
And that means late at night she’d always have me in a stupor
As she paraphrases the raunchier moments from the works of Jilly Cooper

See, some guys prefer asses
Some prefer tits
And I’m not saying that I don’t like those bits
But what’s more important
What supersedes
Is a girl a with passion, wit and dreams
So I’d like a girl who reads.