Jobban élünk, mint az amerikaiak

Mielőtt levágnátok macsetével, nem én találtam ki. (Bár Európa-sznobériámnál csak kultúrsznobériám nagyobb, de most tényleg nem én vagyok a bűnös). Pár hete futottam bele egy cikkbe, amely amellett, hogy nyilvánvaló hazafisággal előrebocsátja, hogy az Államok egy csodálatos hely, és a New York és Los Angeles közötti földdarab az awesomeness kifogyhatatlan kincsesbányája, napkollektora, és földfelszíni fejtése egyben (sej, a csillagos-csíkos lobogót fényes szelek fújják), összeszedett tizenhat területet, amiben horribile dictu az európaiak jobbak náluk. Lássuk csak.

Érdemes továbbolvasni »

Boston margójára

Futók.
A legbékésebb embertípus, akik között a versenyszellem ereje sosem haladhatja meg a sportszerűség erejét, ahol a leggyengébb is végigcsinálja, mert magával húzzák a többiek. A felfelé, előre törekvés mélységesmély szimbóluma.
A futóversenyek, amelyek miatt kizárják a belvárosokból a koszosbüdös autókat, végre, egy kicsikét. Egyáltalán: a maratoni gondolat. A hírvivés, az üzenetet fontossága. És akik várják a hírt, a célba érkezőket. Nyolcéves gyerekek például.

Tarkabors – médiafelelősség, önszerveződés, márai

tarkaborsMint a beharangozóban írtam, lesznek rovatok, visszatérő témák. Ez a bejegyzés például a
(dobpergés)
Tarkabors rovat
(tus!)
első bejegyzése lészen. A tarkabors ugyanis színes, csípős, és kevert, egészben vagy durvára őrölve kapható. Ez a rovat olyan írások helye, amelyek aktuális hírekre reagálnak kevéssé szerkesztett, kevéssé kibontott, abszolút nyitott módon, gondolatébresztési céllal.

10 érv Magyarország mellett – populizmus – magyar szabadfordítás

Itt van ugye ez a kínos dolog ezzel a félmillió “kitántorgott” honfitársunkkal (erről az egyetlen szóról is tudnék kilométereket írni, de ezt egyelőre halasztom). Mármint hogy egyáltalán vannak. Merugye ki az a féleszű, aki itt hagyja ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt? Ezt az ígéretek földjét? Az értékeknek eme Eldorádóját? (vagy Atlantisz? nevermind.) És ha már elment innen bárki is, hogyhogy nem menekül haza egy hónap múltán az anyaország puha, meleg, szilikonmentes, ölelő kebelére? Érthetetlen. Minthogy egész biztosan kizárólag valami félreértés lehet a dolog hátterében, így gondoskodó cáratyuskánk államvezetésünk összegyűjtötte, és szeretetteljes feddéssel hangjában – “kiiis buuutuskák!” -, megfelelően érthető szintre konvertálva elkóborolt báránykái elé tárta mindazokat a teljesen egyértelmű érveket, amelyek a hazatántorgás mellett szólnak.Érdemes továbbolvasni »