Ez a Feri. Ez nem az a Feri.

A pápa szimpatikus. Egyelőre még nem merem ezt teljesen elhinni, hirdetni, szívecskés Facebook-státuszokban megállapítani, hogy hát igen, ez hitelesség, ez hit, ez alázat, és lám-lám, a krisztusi értékek. Nem döntöttem még. Hogy ez ő, és van annyi hatalma egyházfőként, hogy a saját, személyes elveit rávetítse az egyház igencsak recsegő renoméjára, vagy fordítva van: az egyház tud a renomé recsegéséről, és most ezt találták ki, hogy Ferenc lesz az új PR-atomfegyver, a szerény, puritán, haladó és emberséges imidzsével. Igazából a kérdés az, hogy mennyire profi a vatikáni kommunikációs stáb? Ők találták ki ezt a jelenséget, vagy igazi? Félő, hogy erre egyértelmű választ sosem fogok kapni.

Ugye volt ez, hogy milyen egyszerűen él. Nincsenek luxusigényei, spéci pápamobilja, s aligha törli brokáttal ama megszentelt feneket. Hopp, egy krisztusi érték, és egy másik Ferenc is eszünkbe jut ugye. Miatta választotta a nevét, ugye. Aztán volt ez a sokat idézett eset a homoszexualitásról. Azóta is úgy vagyok vele, hogy abba a pár mondatba azért más értelmet magyaráztak bele, mint ami benne volt. Ferenc nem állt ki a melegekért, hanem azt mondta, hogy számos kitétel teljesülése esetén – amelyek között a hit és az Isten keresése is szerepelt sok egyéb mellett – őfelőle okéka, ő nem ítélkezik. Hát… értem én, hogy optimizmus, meg valami legalább történt, de azért messze még a cél, nah. Mindenesetre az is egy szimpatikus adalék volt a Ferenc-jelenséghez. Aztán a minap a kissrác, akit nem lehetett elhúzkodni a pápa lábától? Cuteness overload.

Aztán a tegnapi hír, azóta minden lehetséges fórumon feldolgozva, szénné posztolva – én stílszerűen God-nál láttam először (azonnal lájkold be, a legjobb kontent az egész fácsén). Tegnap a szokott heti pápai audienciára érkezett egy neurofibromatózisos férfi a betegséggel járó tumorok, csomók miatt kivehetetlen vonásokkal. A pápa viszont az elvárható legkrisztusibb módon reagált, idegenkedés nélkül kezeibe fogta a férfi arcát, imát mondott érte, és megáldotta a férfit. Mert – amint azt őszentsége is tweetelte – az elesettek megsegítése nem csak helyes szöszi kislányok copfjainak kedélyes meglegyintéséből áll. (Jó, nem pont így fogalmazott.)

Kétségtelenül megrendítő fotó, nekem kicsit a posztmodern Krisztus beteget gyógyít. De azért még elhinni nem merem, csak agyalgatok itt. Szerintetek?