Az a Medveczky Ilona, a Havasi Balázs, a Hajdú Péter, az Operabál – és a végtelenségig bővíthető sorba épp most állt be egy vadonatúj jelenség: a luxus-nyomornegyed. Elmegyek egy B6-ért, aztán folytatom.

Tehát a hír a következő: a Dél-Afrikai Köztársaságban található Emoya Luxury Hotel & Spa gondolt egy nagyot, és élesen felfelé ívelő bevételi mutatókkal lelki szemeik előtt létrehozták a tutit: egy ötvenkét személy befogadására alkalmas gyerekbarát, wifis, zuhanyzós, padlófűtéses mini nyomornegyedet.

(Itt a szerző egy pillanatra megáll, és garzonjának rejtekén elővezeti Szirmai Gergő egyik oly tipikus “wait-a-moment-what-the-fucking-hell-is-happening” agyfaszkapását.)

Miután újfent összekomponáltam a kognitív rendszeremet, nézzük meg közelebbről ezt a kihagyhatatlan ajánlatot – bár nehezen megy most az írás, a hitetlen homlokráncolás elvonja a figyelmem. Tehát. Az Emoya Shanty Town-jának (szó szerinti fordításban kalyibaváros) ajánlata így hangzik (fordítás tőlem):

Dél-Afrika-szerte emberek milliói élnek nem hivatalos lakónegyedekben. Ezek a “települések” ezernyi kunyhónak, kalyibának vagy viskónak nevezett “házból” állnak. A kalyiba többnyire vashulladék-lemezekből vagy bármilyen vízálló anyagból épül olyan módon, hogy egy aprócska “ház” vagy menedék formájában lakóhelyül szolgálhasson. Petróleumlámpa, gyertyák, elemes rádió, kinti WC (melyet budinak vagy pottyantósnak is neveznek), és a főzésre szolgáló tűzrakóhely általában részei az itteni életnek. /Már az is milyen beszédes, hogy definiálni kell a kalyiba jelentését./

Most megtapasztalhatja, milyen kalyibában élni, mindezt egy magánrezervátum biztonságában. A világ egyetlen kalyibavárosa padlófűtéssel és vezeték nélküli interneteléréssel! A Kalyibaváros ideális csapatépítésre, grillpartikhoz, tematikus rendezvényekhez, emellett életre szóló élmény.

52 fő befogadására alkalmas. Kalyibáink teljesen biztonságosak és gyerekbarátok.

Feledhetetlen kaland!

Eddig az ajánlat, innen a felszereltség leírása következik, majd az ár reggelivel vagy anélkül. Végül promóvideó, derűsen lobogó tüzek világítják be a kalyibák közti teret, dramaturgiai céllal száll a füst, kedélyes afrikai zene, a házikók között jóllakott fehér család andalog bele az alkonyba, kis makik szaladoznak a terméskővel alapozott viskók előtt. A képen olykor érthetetlen okból feltűnik egy parkoló motorkerékpár, hát hiszen minden gettólakó Harley-val jár. Petróleumlámpa dekorációs céllal, helyre kis törölközőtekercs vár a pihe-puha ágyikón. Szinte hallani, ahogy a bezárt kalyiba-ajtók mögött megfogannak az álnomád álromantikától megittasult nászutasok gyerekei.

Most erre mit lehet mondani? Melyik oldalról fogjam meg ezt a gigantikus hányingert, tessék mondani? Hogy most akkor ez a turizmus legbombasztikusabb biznisz-húzása a termálvíz óta? Vagy ezt az igénykombinációt vizsgálgassuk kicsit, hogyaszongya pottyantósba kell kaksizni, és magadnak forralod a vizet, de azért donwörri, wifi van, mehet a luxusgettós szelfi az instára?

Vagy merengjünk el azon a csoportos kognitív disszonancián, hogy eljövünk turistáskodni a harmadik világba, szafarizunk, ha jobb fejek vagyunk, nem lövünk oroszlánt, bagóért vett afrikai bútorokkal rendezzük be frissen felújított kéglinket, és megközelítőleg sincs fogalmunk arról, hogy hogyan is élnek azok az emberek, akiknek az országába mi intézményesen gondtalankodni járunk, azaz Afrikáról pont azt nem tudjuk meg, hogy micsoda is. Ennek a kognitív disszonanciának a feloldására huszáros megoldás ez az ajánlat.

Figyeljen, hölgyem, én látom, hogy Ön egy szociálisan érzékeny ember, attól még, hogy arisztokrata. Ön nem ilyen felszínes, igaz, önt érdekli Dél-Afrika valódi arca. Ó, rögtön láttam én. Ilyen különleges, érett gondolkodású utazókból kevés van, megtiszteltetés önnek segíteni jól megérdemelt pihenésének megszervezésében. Amit ajánlok, azt kimondottan ilyen fejlett társadalmi érzékenységgel megáldott világjáróknak való: volna itt ez a kis gettócska. Nett hullámpala-apartmanjaink koloniális vintage stílusban rendeztük be, közel a természethez (ne aggódjon, természetesen a rovarirtás megoldott!) és az afrikai emberek mindennapjaihoz. Magától értetődő, hogy minden reggel vagy ágyneműcsere, igen. Villásreggelink bio és fair trade, külön gyerek-kínálattal, igény esetén laktóz-és gluténmentes, diabetikus, vegetáriánus, vegán vagy nyersvegán menüt biztosítunk. Természetesen, íme a megrendelő, itt kellene aláírni, a foglalót kártyával vagy készpénzben parancsolja?

Vagy képzeljük el azt a csapatépítő rendezvényt. Azt mondja tetszőleges multivállalat igazgatótanácsa, hogy ez, na eeez jó lesz, ez kell a csapatnak, egy kicsit befelé fordulni, visszatalálni a belsőnkhöz, a szívcsakránkhoz, egy kicsit elgondolkodni, hogy mi is az igazi érték, meg amúgy is jó az ilyen nomádos buli, a cserkésztábort is hogy szerettük. A srácok is imádni fogják. És akkor az asszisztenslány bepötyögi a platina AmEx adatait – fejenként és éjszakánként levonódik egy dél-afrikai dolgozó félhavi keresetének megfelelő összeg – és ha már ott van, foglal repülőjegyet is, business classra természetesen, az kéne még, ott szorongani a turistaosztályon. És akkor ott töltenek mondjuk 2 éjszakát, az elsőn tetemes mennyiségű konyak és fejenként 1-3 helyi tinédzser prostituált társaságában elmélkednek majd az afrikai nyomorgók helyzetének lehetséges megoldási módozatain, a másodikon már csak egy szoftos, laza grillparti fér bele, lecsusszan fejenként kettőezer-háromszáz kalóriányi Kobe-marha némi helyi vörösborral, mert hát támogatni kell a helyi gazdaságot, ugye.

Köszönöm, nincs több kérdésem.