Végülis az majdnem ugyanaz, nem?
Sorozatkritika annak bizonyítására, hogy nem, tényleg nem csavarták ki a kezemből a klaviatúrát.
Sorozatkritika annak bizonyítására, hogy nem, tényleg nem csavarták ki a kezemből a klaviatúrát.
Márquez mesélte úgy állítólag, hogy A száz év magány története egy vonatúton egyszer csak megjelent a fejében, úgy, készen, neki csak le kellett írnia.
…lehet olyat, mint ez a fotó. mik nem vannak, megihletett a buzzfeed.Érdemes továbbolvasni »
a negyvenkettő, nyilván, de egyébként ezt válaszoltam: Érdemes továbbolvasni »
ülök itt rajta, pedig könnyebb nem lesz beszélni, írni róla, megfogalmazni, elkapni, akár csak részecskényire is megértetni, hát én se értem. szóval játsszunk botcsinálta utazóbloggert. maratoni beszámoló, 1. részÉrdemes továbbolvasni »
rossz vers az újságírószakmáról (pedig annyira tök mást kéne írnom)Érdemes továbbolvasni »
egészen meg vagyok szeppenve. végül is mi az a két év, amióta a Kommédiás inaktív állapotba zuhant (először technikai okokból, majd krónikus megoldás-halogatás miatt)? szerencsére a blogoknak megvan az a jó szokásuk, hogy nem igazán zavartatják magukat a kontinuitás hiányától, úgyhogy csapódjunk bele ismét a kisbetűs mondatkezdések zsebanarchizmusába.Érdemes továbbolvasni »
“25 éves vagyok. Képzett, értelmiségi, libertariánus. Jól keresek. A barátaim sorra elhagyják az országot. Pár éven belül én is így teszek.” Egy barátom vendégposztja következik, amellyel – megrendítő mennyire – mélységesen egyetértek.
Arra azért lett volna egy komolyabb összegem, hogy a mainstream tömegmédia (értsd: országosan fogható tévé- és rádióadók) jótékonyan hallgat majd híradásaiban az Origo-sztoriról.