Az úgy volt, hogy megnéztem a Frozent. Itthon a hányingerkeltő Jégvarázs címet kapta, és minthogy nehezen viselem az émelygést, maradnék az eredeti címnél. Tehát Frozen kritika, avagy a Disney emancipálódásának hiteles története.
Kategória: Uncategorized
Nem vagyunk szépek IV. – A bikini bridge átverés
Fel fogom írni achievementnek a LinkedInre, mert az a bloggernek vastagon az, hogy sikerül tematizálni a blogot. Láthatóan beégett az olvasókból álló mikroköztudatba, hogy a Kommédiás blog az, ahol kinyílik a vállról indítható a zsebben, amikor kollektív testkép-elvárásokról van szó. Nem először kapok feldolgozásra érdemes kontentet a Nem vagyunk szépek sorozathoz – van már anyag a következő 3 részhez – az aktuális közösségi flame meg legalább 8-10 embertől érkezett meg hozzám. Hát akkor stílszerűen: csontozzuk ki. Avagy mi az a bikini bridge?
A legjobb dugós filmek
Jaj már, nem kell a terelés, tudod te, miről beszélek. Ezek azok a filmek, amikben a szokásosnál több a cici, bátrabbak esetén akár még egyéb testrések is, de hát ugye mégse pornó, mert a moziban vetítik, el lehet rá vinni a randidat, a sötét moziteremben hangulatba kerültök, és még rettentő avantgárdnak is érezhetitek magatokat, hogy ilyen haladó szellemű filmalkotást néztek. Nem ítélkezem: én is imádom a műfajt. Íme a kedvencek.
Érdemes továbbolvasni »
Életmentő szelfi
Egy kedves, vicces, feelgood filmesposztot írtam épp az imént, és arról gondolkodtam, hogy milyen sok visszajelzés jön a blog kapcsán, és hogy mennyire jár nektek, olvasóknak a rendszeres, jó tartalom, és kevesebb lánctalp. De ekkor beesett egy hír, és bocsánat, de megint fel kell húznom a lánctalpat.
Best of 2013
Kettesben töltjük a Szilveszter estét, a begyulladt-a-koponyámon-belül-mindenem kórságom meg én, a leltározós-nosztalgikus alaphangulatot nem bombázza szét a bulikába készülődés terhe. A hosszú kiesés felett érzett bűntudatba belepirulva, íme az év legjei – trendi “csak-a-szépre-emlékezem” jelleggel.
Gasztronómiai alapismeretek
Achtung-achtung, történelmi pillanat: az első vers a kommédiáson
Két punci és egy Arany Pálma
Nagyon vártam, és nagy küzdelmek árán végre megszereztem és megnéztem az idei Arany Pálma-díjas Adéle élete 1-2. fejezet című filmet. Elfogult vagyok a téma iránt, én, a heteróként ugyan kissé hiteltelen, de azért harcos melegjogvédő megélhetési szájtépő, így aztán nagyon akartam szeretni ezt a filmet. És szerettem is, de… nyehhh. Jó, az okosok ott Cannes-ban nyilván jobban tudják, de nem azért szerettem, mert annyira jó film.
A befogadás kultúrája
Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.
PéldaképPontok – Pálferi
Most hallom: Prima Primissima közönségdíjas lett az atlétából lett papból lett mentálhigiénés tanácsadóból lett tömegek lelki iránytűjéből lett Pálferi. A legutóbbi PéldaképPontok-poszt flirty fangirl felhangja most elmarad, ez itt most a derűs tisztelet hangján szól.
Amikor a pénz ízléstelenséggel párosul
Az a Medveczky Ilona, a Havasi Balázs, a Hajdú Péter, az Operabál – és a végtelenségig bővíthető sorba épp most állt be egy vadonatúj jelenség: a luxus-nyomornegyed. Elmegyek egy B6-ért, aztán folytatom.
Kommédiás 