NeMLM

Nem kell a szememet megdicsérni, tudom, hogy csillog. Nem kell ecsetelni, hogy az én kvalitásaimmal micsoda távlatok, tudom, mer az anyukám mondta, hogy szép ügyesen össze tudok fogalmazni két egészséges mondatot, s ezzel még kormányszóvivő, topmenedzser, CEO is lehetnék, nemhogy multilevelmarketinges. Nem leszek, hagyjál, nem akarlak megbántani, és ha forszírozod, meg foglak. Mondjuk lehet, már azzal is, ha tovább olvasol. Én szóltam előre. Érdemes továbbolvasni »

Jobban élünk, mint az amerikaiak

Mielőtt levágnátok macsetével, nem én találtam ki. (Bár Európa-sznobériámnál csak kultúrsznobériám nagyobb, de most tényleg nem én vagyok a bűnös). Pár hete futottam bele egy cikkbe, amely amellett, hogy nyilvánvaló hazafisággal előrebocsátja, hogy az Államok egy csodálatos hely, és a New York és Los Angeles közötti földdarab az awesomeness kifogyhatatlan kincsesbányája, napkollektora, és földfelszíni fejtése egyben (sej, a csillagos-csíkos lobogót fényes szelek fújják), összeszedett tizenhat területet, amiben horribile dictu az európaiak jobbak náluk. Lássuk csak.

Érdemes továbbolvasni »

A nőknek szánt médiát nem nekem szánják

csivavaEgy ideje már böki a csőröm egy furcsa jelenség.
Pontosabban azóta, mióta van a player.hu. A monitornak háttal ülő olvasók kedvéért elmondom, hogy a player.hu egy (vagy inkább “az”) online férfimagazin, nem tudnék pontosat mondani, de szerintem már több mint egy éves, és baromi jó, imádom. Filmek, zene, kultúra, technika, gasztro, kapcsolatok, lifestyle – plusz a lényeg: a stílus. Behalok a stílusukon, annyira okos, találó, elmés, humoros (!) és intelligensen kritikus. Nélkülözi a so-called női tartalmak cukiságát, amitől hányok, és ami az egész poszt apropója.

10 érv Magyarország mellett – populizmus – magyar szabadfordítás

Itt van ugye ez a kínos dolog ezzel a félmillió “kitántorgott” honfitársunkkal (erről az egyetlen szóról is tudnék kilométereket írni, de ezt egyelőre halasztom). Mármint hogy egyáltalán vannak. Merugye ki az a féleszű, aki itt hagyja ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt? Ezt az ígéretek földjét? Az értékeknek eme Eldorádóját? (vagy Atlantisz? nevermind.) És ha már elment innen bárki is, hogyhogy nem menekül haza egy hónap múltán az anyaország puha, meleg, szilikonmentes, ölelő kebelére? Érthetetlen. Minthogy egész biztosan kizárólag valami félreértés lehet a dolog hátterében, így gondoskodó cáratyuskánk államvezetésünk összegyűjtötte, és szeretetteljes feddéssel hangjában – “kiiis buuutuskák!” -, megfelelően érthető szintre konvertálva elkóborolt báránykái elé tárta mindazokat a teljesen egyértelmű érveket, amelyek a hazatántorgás mellett szólnak.Érdemes továbbolvasni »