Olvasom csakazolvassa bejegyzését és nem értem: hogy lehet nem érteni, hogy lehet félreérteni, hogy lehet olyat érteni bele az eredeti posztba, ami benne se volt. Holott Éva aztán olyan pontosan, olyan szikár tisztasággal fogalmaz, az irodalom rozsdamentes acélpengéje. Hogy lehet azt nem érteni? Pedig tapasztalom én is, itt, kicsiben.
A Disney nem hímsoviniszta többé
Az úgy volt, hogy megnéztem a Frozent. Itthon a hányingerkeltő Jégvarázs címet kapta, és minthogy nehezen viselem az émelygést, maradnék az eredeti címnél. Tehát Frozen kritika, avagy a Disney emancipálódásának hiteles története.
Nem vagyunk szépek IV. – A bikini bridge átverés
Fel fogom írni achievementnek a LinkedInre, mert az a bloggernek vastagon az, hogy sikerül tematizálni a blogot. Láthatóan beégett az olvasókból álló mikroköztudatba, hogy a Kommédiás blog az, ahol kinyílik a vállról indítható a zsebben, amikor kollektív testkép-elvárásokról van szó. Nem először kapok feldolgozásra érdemes kontentet a Nem vagyunk szépek sorozathoz – van már anyag a következő 3 részhez – az aktuális közösségi flame meg legalább 8-10 embertől érkezett meg hozzám. Hát akkor stílszerűen: csontozzuk ki. Avagy mi az a bikini bridge?
A legjobb dugós filmek
Jaj már, nem kell a terelés, tudod te, miről beszélek. Ezek azok a filmek, amikben a szokásosnál több a cici, bátrabbak esetén akár még egyéb testrések is, de hát ugye mégse pornó, mert a moziban vetítik, el lehet rá vinni a randidat, a sötét moziteremben hangulatba kerültök, és még rettentő avantgárdnak is érezhetitek magatokat, hogy ilyen haladó szellemű filmalkotást néztek. Nem ítélkezem: én is imádom a műfajt. Íme a kedvencek.
Érdemes továbbolvasni »
Életmentő szelfi
Egy kedves, vicces, feelgood filmesposztot írtam épp az imént, és arról gondolkodtam, hogy milyen sok visszajelzés jön a blog kapcsán, és hogy mennyire jár nektek, olvasóknak a rendszeres, jó tartalom, és kevesebb lánctalp. De ekkor beesett egy hír, és bocsánat, de megint fel kell húznom a lánctalpat.
Best of 2013
Kettesben töltjük a Szilveszter estét, a begyulladt-a-koponyámon-belül-mindenem kórságom meg én, a leltározós-nosztalgikus alaphangulatot nem bombázza szét a bulikába készülődés terhe. A hosszú kiesés felett érzett bűntudatba belepirulva, íme az év legjei – trendi “csak-a-szépre-emlékezem” jelleggel.
Gasztronómiai alapismeretek
Achtung-achtung, történelmi pillanat: az első vers a kommédiáson
Két punci és egy Arany Pálma
Nagyon vártam, és nagy küzdelmek árán végre megszereztem és megnéztem az idei Arany Pálma-díjas Adéle élete 1-2. fejezet című filmet. Elfogult vagyok a téma iránt, én, a heteróként ugyan kissé hiteltelen, de azért harcos melegjogvédő megélhetési szájtépő, így aztán nagyon akartam szeretni ezt a filmet. És szerettem is, de… nyehhh. Jó, az okosok ott Cannes-ban nyilván jobban tudják, de nem azért szerettem, mert annyira jó film.
A befogadás kultúrája
Ilyenünk nincsen. Ezzel gyakorlatilag be is fejezhetném, lehetne egy szép egysoros posztom, de sajnos megközelítőleg sem vagyok ennyire jófej. Csak mondom mondom mondom a faszságaimat, ha öt legjobb barát olvassa is csak el. (Itt a blogger félkézzel felpofozza magát a picsogásért, s újfent derűs mosollyal gépel tovább.) Mai kirohanásom arról szól, miért nem tudunk az australopithecusnál eggyel kulturáltabban művészi élményt befogadni.
PéldaképPontok – Pálferi
Most hallom: Prima Primissima közönségdíjas lett az atlétából lett papból lett mentálhigiénés tanácsadóból lett tömegek lelki iránytűjéből lett Pálferi. A legutóbbi PéldaképPontok-poszt flirty fangirl felhangja most elmarad, ez itt most a derűs tisztelet hangján szól.
