Nem kell a szememet megdicsérni, tudom, hogy csillog. Nem kell ecsetelni, hogy az én kvalitásaimmal micsoda távlatok, tudom, mer az anyukám mondta, hogy szép ügyesen össze tudok fogalmazni két egészséges mondatot, s ezzel még kormányszóvivő, topmenedzser, CEO is lehetnék, nemhogy multilevelmarketinges. Nem leszek, hagyjál, nem akarlak megbántani, és ha forszírozod, meg foglak. Mondjuk lehet, már azzal is, ha tovább olvasol. Én szóltam előre. Érdemes továbbolvasni »
Címke: közkozmosz
Az én hazaszeretetem
Az én hazaszeretetem divergens, kozmopolita, individualista, szabadságelvű kaleidoszkóp-ember hazafisága. Melynek első ismertetőjegye, hogy meglepő a létének ténye. Figyelem, pátoszveszély! Megmondóemberkedés helyett ma érzelmes írás következik.
Kollektív kultúrmétely: a midcult
Én csak egy egészen picike kultúrsznob vagyok, igazán. Nem jártam elitiskolába, nincs is itthon Encyclopaedia Britannica, nem hegedültem Bachot, nincs is komolyzenei műveltségem, a rideg, idegen kortárs magyar szépirodalmat csak félve kerülgetem, belga freestyle jazz-zongoristáknál sokkal jobban érdekel a mai magyar alternatív rockzene. Szóval az elitista kultúrsznob az nem ilyen. De azért amikor a ponyvát irodalomnak, a giccset festészetnek, zenének, színháznak nevezik, olyankor kibiztosítódik a vállrólindítható a zsebemben. Ismerkedjünk új fogalmakkal: mi az a midcult?
Ez nem a mi Ferink
Ez a Feri. Ez nem az a Feri.
Stephen Fry – Out there
Imígyen szóla. Én sem szeretem a szót, és igen, valami ilyesmi miatt. Viszont praktikus és nincs jobb helyette, szóval használni vagyok kénytelen. Ma filmezünk, és közben látókört tágítunk. Tágítunk. Höhö.
Frei Tamás – 2015
Politikai filozófia, maffia és légió, pénz- és kisemberek, kultúra és adatdömping. Könyves poszt és hype-vadászat egy posztban. Hatékonyság, kollégák, hatékonyság.
Jobban élünk, mint az amerikaiak
Mielőtt levágnátok macsetével, nem én találtam ki. (Bár Európa-sznobériámnál csak kultúrsznobériám nagyobb, de most tényleg nem én vagyok a bűnös). Pár hete futottam bele egy cikkbe, amely amellett, hogy nyilvánvaló hazafisággal előrebocsátja, hogy az Államok egy csodálatos hely, és a New York és Los Angeles közötti földdarab az awesomeness kifogyhatatlan kincsesbányája, napkollektora, és földfelszíni fejtése egyben (sej, a csillagos-csíkos lobogót fényes szelek fújják), összeszedett tizenhat területet, amiben horribile dictu az európaiak jobbak náluk. Lássuk csak.
Nem vagyunk szépek
Az állítás: mindenki mocsok szarul néz ki ezen a bánatos világon. Vagy…? Elmélkedés a szépségeszményről.
iPrioritize – szomorú film az iPhone 5S launch-ról
Nagyon szomorú filmet találtam ma a Business Insideren (amit egyébként ajánlok rendszeres olvasásra). A független filmes Casey Neistat rövidfilmjében megpróbálta felfejteni, mi mozgatja azokat, akik napokkal az értékesítés megkezdése előtt letáboroznak egy Apple Store előtt, hogy az elsők között vehessék meg a legújabb iDevice-t, aktuálisan épp az iPhone 5S-t – NYILVÁN az arany pezsgőszínűt – vagy C-t. Nem tudom, belőletek mit vált ki, de én nagyon-nagyon szomorú lettem.
Jupiter, kisökör, kátyúk, bőrradír
Bájos azért ez a Cári Menyegző, és nagyon sokat mond el az országról. Hogy ez belefér, mehet, teljesen legitim, felkapjuk talán a fejünket, de már rég nem csodálkozunk, hisz így megy ez. Érdemes továbbolvasni »
Kommédiás 