Az én hazaszeretetem

Az én hazaszeretetem divergens, kozmopolita, individualista, szabadságelvű kaleidoszkóp-ember hazafisága. Melynek első ismertetőjegye, hogy meglepő a létének ténye. Figyelem, pátoszveszély! Megmondóemberkedés helyett ma érzelmes írás következik.

Érdemes továbbolvasni »

Kollektív kultúrmétely: a midcult

Én csak egy egészen picike kultúrsznob vagyok, igazán. Nem jártam elitiskolába, nincs is itthon Encyclopaedia Britannica, nem hegedültem Bachot, nincs is komolyzenei műveltségem, a rideg, idegen kortárs magyar szépirodalmat csak félve kerülgetem, belga freestyle jazz-zongoristáknál sokkal jobban érdekel a mai magyar alternatív rockzene. Szóval az elitista kultúrsznob az nem ilyen. De azért amikor a ponyvát irodalomnak, a giccset festészetnek, zenének, színháznak nevezik, olyankor kibiztosítódik a vállrólindítható a zsebemben. Ismerkedjünk új fogalmakkal: mi az a midcult?

Érdemes továbbolvasni »

Jobban élünk, mint az amerikaiak

Mielőtt levágnátok macsetével, nem én találtam ki. (Bár Európa-sznobériámnál csak kultúrsznobériám nagyobb, de most tényleg nem én vagyok a bűnös). Pár hete futottam bele egy cikkbe, amely amellett, hogy nyilvánvaló hazafisággal előrebocsátja, hogy az Államok egy csodálatos hely, és a New York és Los Angeles közötti földdarab az awesomeness kifogyhatatlan kincsesbányája, napkollektora, és földfelszíni fejtése egyben (sej, a csillagos-csíkos lobogót fényes szelek fújják), összeszedett tizenhat területet, amiben horribile dictu az európaiak jobbak náluk. Lássuk csak.

Érdemes továbbolvasni »

iPrioritize – szomorú film az iPhone 5S launch-ról

Nagyon szomorú filmet találtam ma a Business Insideren (amit egyébként ajánlok rendszeres olvasásra). A független filmes Casey Neistat rövidfilmjében megpróbálta felfejteni, mi mozgatja azokat, akik napokkal az értékesítés megkezdése előtt letáboroznak egy Apple Store előtt, hogy az elsők között vehessék meg a legújabb iDevice-t, aktuálisan épp az iPhone 5S-t – NYILVÁN az arany pezsgőszínűt – vagy C-t. Nem tudom, belőletek mit vált ki, de én nagyon-nagyon szomorú lettem.

Érdemes továbbolvasni »

A nőknek szánt médiát nem nekem szánják

csivavaEgy ideje már böki a csőröm egy furcsa jelenség.
Pontosabban azóta, mióta van a player.hu. A monitornak háttal ülő olvasók kedvéért elmondom, hogy a player.hu egy (vagy inkább “az”) online férfimagazin, nem tudnék pontosat mondani, de szerintem már több mint egy éves, és baromi jó, imádom. Filmek, zene, kultúra, technika, gasztro, kapcsolatok, lifestyle – plusz a lényeg: a stílus. Behalok a stílusukon, annyira okos, találó, elmés, humoros (!) és intelligensen kritikus. Nélkülözi a so-called női tartalmak cukiságát, amitől hányok, és ami az egész poszt apropója.