Nem kell a szememet megdicsérni, tudom, hogy csillog. Nem kell ecsetelni, hogy az én kvalitásaimmal micsoda távlatok, tudom, mer az anyukám mondta, hogy szép ügyesen össze tudok fogalmazni két egészséges mondatot, s ezzel még kormányszóvivő, topmenedzser, CEO is lehetnék, nemhogy multilevelmarketinges. Nem leszek, hagyjál, nem akarlak megbántani, és ha forszírozod, meg foglak. Mondjuk lehet, már azzal is, ha tovább olvasol. Én szóltam előre. Érdemes továbbolvasni »
A legjobb táncos filmek
Lánctalpas volt az előző poszt, kellett is egy nap blog nélkül, hogy kipihenjem. Így aztán, a hangulati egyensúlyt helyreállítandó ma kíméletes téma, filmes poszt a feelgood jegyében, avagy a kedvenc táncos filmjeim.
Az én hazaszeretetem
Az én hazaszeretetem divergens, kozmopolita, individualista, szabadságelvű kaleidoszkóp-ember hazafisága. Melynek első ismertetőjegye, hogy meglepő a létének ténye. Figyelem, pátoszveszély! Megmondóemberkedés helyett ma érzelmes írás következik.
Kollektív kultúrmétely: a midcult
Én csak egy egészen picike kultúrsznob vagyok, igazán. Nem jártam elitiskolába, nincs is itthon Encyclopaedia Britannica, nem hegedültem Bachot, nincs is komolyzenei műveltségem, a rideg, idegen kortárs magyar szépirodalmat csak félve kerülgetem, belga freestyle jazz-zongoristáknál sokkal jobban érdekel a mai magyar alternatív rockzene. Szóval az elitista kultúrsznob az nem ilyen. De azért amikor a ponyvát irodalomnak, a giccset festészetnek, zenének, színháznak nevezik, olyankor kibiztosítódik a vállrólindítható a zsebemben. Ismerkedjünk új fogalmakkal: mi az a midcult?
A legbetegebb filmek
Elképesztő tehetséggel futok bele a filmtörténet legkattantabb produktumaiba. Vonzom a hagymázas, pszichedelikus elmebajokat, lelki és szellemi torzulások történetét, és amilyen pihent vagyok, még tetszenek is. Filmes poszt a homlokközépig felvont szemöldökök jegyében: három a legbetegebb filmélményeim közül. Érdemes továbbolvasni »
Énekes nem egyenlő tehetségkutató-versenyző
Péntek van, és ha péntek van, akkor Lola este örömzenélni megy a barátaival. Ha hétfő van, akkor meg kóruspróbára a Soundshine-nal. És amióta ilyen dolgokkal foglalkozik, azóta fixen megkapja a kedélyeskedő kommentet: és mikor látunk az X-faktorban? Hát, engem soha, drága cimborám, ahogy a zenélő emberek jelentős részét sem. Álljál arrébb a hülyeségeddel. Avagy szívfájdalmaim zeneügyben című műsorunk következik.Érdemes továbbolvasni »
Ez nem a mi Ferink
Ez a Feri. Ez nem az a Feri.
Nem vagyunk szépek II.
Esküszöm, nem keresem, de mióta megírtam a Nem vagyunk szépek című posztom, olyan kapcsolódó tartalmakba futok bele, hogy az agyam eldurran. Nyilván szelektív észlelés meg minden, forró téma, megkaptam ezt a nagyon kötelezőt és mind láttuk a Dove Evolution koppintását is, de hétfőn tanultam egy szót, amitől egyenesen kisült az agyam. Új fogalom definíció következik, témazáróban visszakérdezem. Mi az a thigh gap?
PéldaképPontok – Likó Marcell
Ez a faszi egy beteg állat zseni istenadta őstehetség költő atomvillanás mineknevezzelek. Hát milyen sorai vannak már? Már egy ideje érik bennem, de ma ténylegesen PéldaképPontot kap Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembertelensége.
Gyerek. Vállalás.
Miért a téma? Egyrészt mert a szűk baráti körömben most jön az első, és ez egészen hihetetlen, új minőségeket sejtet, nem is értem. Másrészt mert agyhalál közeli fáradt vagyok, és megkértem egy barátomat, hogy mondjon témát – ez volt az első ötlete. Vázlatos gondolatébresztő poszt következik a teljesség igénye nélkül: miket tanítok majd meg a gyerekemnek?Érdemes továbbolvasni »
Kommédiás 